Halász F. Jutocsa fontos döntés előtt állt.
Ez már abból is látszott, hogy az előtte lévő monitoron új word dokumentum fehérlett, az asztalon lévő mappa lapja viszont tele volt mindenféle frickával. Stilizált marhaütő tagló, agyonárnyékolt tulipán, fülbevalós kertitörpe, meg egy csomó alig felismerhető torzó tette szürkévé az eredetileg mályvaszínű írólapot. / ki a fenének jut eszébe ilyet gyártani? / És szignók. Százával. Kereken, elnyújva, hogy csak a H legyen hangsúlyos, szálkásan, délcegen és hetykén...
Halász - gondolta- írhatom akárhogyan, akkor is csak Halász. Esetleg Halász F. Halászból pedig van vagy ezer.
Most, hogy alkalmi külsősből / olvasó-levelező / hirtelen külsős tudósítóvá avanzsált egyedivé KELL válnia. Hiszen Halász van vagy ezer.
Nyitott még egy sört. Semmi.
Mit tenne most a nagyapám? - kérdezte magától. Semmit, jött rá hirtelen, az öreget ismerte mindenki, kocsmája volt a templommal szemben.
Firkál, gyűr, szemétkosár.
Firkál, gyűr, szemétkosár.
- Énhülye! rikkant rövidet, diadalmasat, és a lap aljára enterezi a kurzort.
Tab-tab-tab-tab
H. Fischer Jutocsa