VasJancsi az egyik legjobb lelkű srác, akit valaha is ismertem.

Valamelyik haver valami zavaros nőügye hozta össze a környékbeli és a szbattyáni társaságot, aztán egyszer csak közösen bandáztunk Pécstől Pestig, Makótól Jeruzsálemig. Nos, Jancsi ebbe a battyáni társaságba tartozott. 

Az egyik ilyen közös kiruccanás célpontja a Tabán volt, gyaníthatóan augusztus 20 körül, még a Török Ádám és a RABB fénykorában.

Kora délután elfoglaltuk a bázist a domboldalon, innen indulva dúltuk a környéket.

Sűrű évek lévén nem emlékszem minden részletre, de akkor volt itthon Orszáczky művész úr, és ő volt a tabáni főszám.

Nos, megy a buli ezerrel, mindenki jön - megy, pörög, egyszer csak Jancsi föláll, elindul a Hegyalja út felé, visszaszól a válla fölött.

- Mindjárt jövök. Hozzak valamit?

- Hozzál! Vörösbort! 

Jó másfél óra múlva egyszer csak megjelenik Jancsi egy palack hideg vörösborral.

- Hát ezt meg hol szerezted?

- Otthonról hoztam, betettem a mélyhűtőbe, hogy ne melegedjem fel nagyon.

- Ezért nem kellett volna hazamenni!

- Na, nem is ezért voltam. Megígértem édesanyának, hogy megetetem az állatokat.