Localicum

Ez a blog meghalt.

Nyugodjék békében.

VasJancsi az egyik legjobb lelkű srác, akit valaha is ismertem.

Valamelyik haver valami zavaros nőügye hozta össze a környékbeli és a szbattyáni társaságot, aztán egyszer csak közösen bandáztunk Pécstől Pestig, Makótól Jeruzsálemig. Nos, Jancsi ebbe a battyáni társaságba tartozott. 

Az egyik ilyen közös kiruccanás célpontja a Tabán volt, gyaníthatóan augusztus 20 körül, még a Török Ádám és a RABB fénykorában.

Kora délután elfoglaltuk a bázist a domboldalon, innen indulva dúltuk a környéket.

Sűrű évek lévén nem emlékszem minden részletre, de akkor volt itthon Orszáczky művész úr, és ő volt a tabáni főszám.

Nos, megy a buli ezerrel, mindenki jön - megy, pörög, egyszer csak Jancsi föláll, elindul a Hegyalja út felé, visszaszól a válla fölött.

- Mindjárt jövök. Hozzak valamit?

- Hozzál! Vörösbort! 

Jó másfél óra múlva egyszer csak megjelenik Jancsi egy palack hideg vörösborral.

- Hát ezt meg hol szerezted?

- Otthonról hoztam, betettem a mélyhűtőbe, hogy ne melegedjem fel nagyon.

- Ezért nem kellett volna hazamenni!

- Na, nem is ezért voltam. Megígértem édesanyának, hogy megetetem az állatokat.

        G. Csibe, később Csirke a legelfogadottabb teória szerint a tolláról kapta a nevét. Akkor már ritkuló, vékony szálú, hosszúra hagyott hullámos hajával, gégefőig meghagyott pakompartjával úgy nézett ki, mint akit itt felejtettek 1969-ből. Erre némileg ráerősített a bokalengetős trapézgatya, és a rávarrt zsebes farmerzakó a Led Zeppelines kitűzővel.

        Sváb őseivel ellentétben se különösebben szorgalmas, se különösebben kitartó nem volt. Egy dolgot kivéve. Bele volt bolondulva a zenébe. A kitelepített rokonok révén hozzájutott az akkori német popsajtóhoz, persze néhány hét késéssel, és fejből fújt mindent, amiről egyébként csak a Teneager-partyból, vagy jóval később Komjáthy Gyuri bácsi műsoraiból értesülhettünk.

       A szorgalomdeficit miatt gyakran csípték fülön KMK-ért, ebből kifolyólag szinte folyamatosan rendőri felügyelet alatt állt. Ezért aztán szinte ki sem mozdult a "faluból". Jó tízessel volt idősebb nálam, amikor belekerültem a rock and roll felhasználói és termelői oldalára egyaránt, megállás nélkül vizsgáztatott:

- Miért megint ELP-nek hívják Emersonékat?

- Ki nem alapító tagja a Beatlesnek?

- Milyen származású a Queen énekese? , hogy csak az egyszerűbbeket idézzem.

Tőle hallottam először a Bachmann Turner Overdrive nevű bandáról.

 Mivel szinte örökös röghözkötöttség volt a sorsa, egy komolyabb koncert előtt gyakran megkeresett:

- Lacikám, mész Alvin Lee-re? Tudod, a jegyet... Meg ha tudsz, plakátot... Ahogy szoktad.

- Persze Csirke, úgy lesz. 

Ezt a fesztiváldömpinget már nem érte meg. Pedig szinte mindenhol ott lenne...

Szegény NagyMikesz barátommal rút tréfát űzött a természet. Közel 190-es magasságához 130 kg párosult, mindez cirkuszkerítés fazonú bajusszal, ártatlan kölyökképpel és két mélybarna kutyaszemmel, amelyek tengelye nem görbült, hanem egyesesen törött. Iszonyú kancsal volt, ne szépítsük.

Intelligens, olvasott legény volt, értelmiségi famíliából, ez néha kiütött rajta, fölényes, kissé lekezelő stílusa nem minden ivodában jött be a törzsvendégeknek. Mert az ilyen böcsületvesztőkben sűrűn megfordult, és ha már ott volt, nem tétlenkedett. Ez is lett a veszte. Béke poraira.

Nos, néhány szürettel és főzéssel a beteljesedés előtt a fejébe vette, hogy zenélni fog.

Mivel Hendrix mániákus volt, a hangszerválasztás adta magát, beszerzett egy iszonyú ótvar, játszhatatlan és behangolhatatlan Gibson SG fazonú Orpheus márkájú bolgár elektromos gitárt. Meg egy házilag barkácsolt torzítót.

Lelkesen gyakorolt, a szomszédok legnagyobb elkeseredésére, és néhány hónap lelkes munka után egészen elfogathatóan reprodukálta a Fire és a woodoo chile  első 8 - 16 taktusát. Végtelenítve. Végteleszer.

Egyszer aztán elvetődtünk a Vörösmarty Művházba egy VHK koncertre.

Miklósunk nem volt már szomjas, jött ment a teremben, ismerkedett, jól érezte magát. Elkezdődött a koncert, a zenekar tolta ahogy szokta, Mikesz egyszer csak megjelent a terem egyik oldalán, a színpadra vezető lépcsőnél. A rendező szép nyugodtan elhajtotta vérbe. Cirka hat másodperc múlva ez a jelenet megismétlődött a másik oldali lépcsőnél. Aztán megint. Komolyan, mintha tenisz meccset nézett volna az ember. A rendezőkön egy idő után görcsös rángások futottak át, ha látták a tömegen keresztül közeledni. Már mi is kezdtünk aggódni, hogy megvereti magát, ezért az éppen soron lévő oldalra mentünk, hogy közbeléphessünk, ha valami baj lenne.

Ekkor hangzott el az alábbi párbeszéd :

- Ember! Vagy huszadszor mondom, hogy nem lehet fölmenni a színpadra!

- De nekem fel kell mennem!

- És mi a fenét akarsz ott csinálni?

- Mit, mit!? Természetesen gitározni!

No akkor megfogtuk, és kivittük a büfébe a rendező srác hálás tekintetétől kísérve.

 Lassan rám tör a nyár, de a fitneszkert sosincs készen.

Kicseréltem az elrozsdált standert, mert amennyi vizet megtartott elfért két orosz horganyzott vödörben is. Bővítettem a komposztálót.

A retek lassan túlnövi magát, jön ki a fülünkön is. De nem bánjuk.

A borsó virágzik, a bab szépen mutatja magát. Lassan kiültetem a palántákat is, úgymint paradicsom, paprika, pritamin, uborka.

A sárgabarack szépen kötött, de sebaj, majd a szél leveri.

Meggy alig-alig, a rengeteg virág dacára hébe--hóba látni gyümölcskezdeményt.

Az őszibarack és a körte hozza magát, ezekben a régi parasztfákban bízhat az ember.

Az eper jól megsínylette az áttelepítést, majd jövőre összekapja magát.

A füge kifagyott.

A legjobban most a bambuszra vagyok kíváncsi, hajt mint az őrült.

Közben megy a tavaly ásott tó üzemi vízszintjének beállítása, partkialakítás, növénytelepítés...

Aztán majd kiderül mire jutok.

 95-ben, vagy 96-ban / a fene sem emlékszik már pontosan / nem volt Kapolcson jóformán semmi, csak az eső.

Volt viszont Taljándörögdön Völgycsöndtörő buli.

Két dolog maradt meg belőle, illetve három.

Az esőzés miatt a szabadtéri programokat "tető alá kellett hozni". A szó szoros értelmében. Nosza, kiürítettek egy magtárat, és a nagy érdeklődésre számot tartó programokat oda vitték.

Két máig ható élményem származik onnan, az egyik a Carmina Burana, rendes lúdbőrzős, hidegfutkosós előadása, a másik a Budapest Ragtime Band virtuozitása, különös tekintettel a Rózsaszín párducra.

A másik intimebb, több szempontból is. A Szőke filmekből ismert dörögdi kocsma hátsó udvara kisebb, és az előadó is régi ismerős.

 A címben idézett szociológiai, valamint nagyotmondási munkából való az alábbi történet.

/ Nem szó szerint, de a lényeg változatlan / 

Szóval a Pék néven ismert zeneipari háttértámogató egy isten háta mögötti faluban keresi a "Kultúrt ", mert az esti koncertre be kéne állítani a cuccot. Hetvenes évek, de GPS, se térkép. Kocog 12-vel a dobozos Barkas, egyszer csak utolér egy helybelinek látszó fiatalkorút 

- Te! Jóska! Merre van a Kultúrház ?

- Honnét tudod, hogy Jóska vagyok?

- Hát kitaláltam.

- Akkor találd ki azt is, hogy merre van a Kultúr!

Illusztráció: egy szerfelett kedvelt, sok vidéki koncertet adó zenekar

<

 Alapjáraton nem, kedvelem, ha egy nóta akusztikus és elektromos gitár kettősére épül, de ez egészen elviselhető. Bónusz, hogy tényleg a szomszédfalusi srácok követték el.

S ha már itt tartunk, egy kis utánérzés '79-re

Az évre már nem emlékszem pontosan, de 78-80 körül lehetett.

Csikkes, a kanizsai rocker a Hevesi lépcsőjén ülve plömpögött egy vélhetően Orpheus márkájú bulgár dobgitáron. Leginkább Bob Dylen nóta lehetett, mert az volt a zsánere, de sem a gitár, sem Csikkes állapota miatt nem mehetett biztosra senki.

Ekkor kisebb tömeg jelent meg a placcon, köztük Oroszlán Gyuri, a Bergendi gtárosa / azóta az Oroszlánbarlang nevű gitárbirodalom tulaja /, Jöttek a srácok koncertezni.

Gyuri : Te, Öreg! Cseréljünk gitárt!

Csikkes : Dehogy cserélek, 200 forintért vettem!

Gyuri röhög, ahogy csak bír.

Csikkes : Mit röhögsz?! Tudod az hány kisfröccs?

Tanulság : az kultúrát nem lehet forintosítani

a

 Sose hallottam erről a csókáról

" véget vetnek a zenének, s hazamennek a legények "

 Az ember vágyakozva tekint vissza a suhanckorára

"Buli, buli, balhé

nincsen semmi majré"

szólt a dal

Ezt a rusnyaságot a strandnál mosta ki a patak

gondoltuk jó lesz fogasnak.

Itten meg a zsákmányállat sikertelenül rejtőzködik

Finom volt a mája vizitormával és medvehagymával

Az öcsém, meg a macskája nincsenek egy hullámhosszon.

Ebből később problémák adódtak, de az már egy másik történet.

Ez a lazító- és kondicionálóbarlang bejárata

Vállaltak haj és körömrágást is.

Hát, ennyit a fjordokról.

azaz

Válság miatt Zárva

A folyamközi álomgyár

     Egyszer volt, hol nem volt, a piramisokon, de még a petrai sziklatemplomon is túl, a Nagy Faltól azért kicsit visszább, egy gazdag ország. Uralkodója a stresszterhelt napok után csak forgolódott párnái között, s mivel aludni nem tudott, az alattvalók zaklatása lett egyetlen enyhet hozó elfoglaltsága. Szegény nép ezt egy darabig tűrte, mint az aranylacii ürge, hanem aztán csak kimászott, és az uralkodó nyakára küldte a szépségéről és szószátyárságáról hírhedt Seherezádét. Akár így is kezdődhetne

Az ezeregy éjszaka meséi

     A lényeg azonban a folytatásban lakozik, mint ürdüng a részletekben. Mind az 1001 mesét nem ismerjük / naná, hiszen nagy valószínűséggel meseszámról van szó / az a pár tucat, ami szerepel a könyvben jó néhány tévhitünket oszlathatja el

     Aladdin nem félelem és gáncs nélküli lovag

     Szindbád nem csak a hét tenger vándora, hanem valóságos Casanovája is

     Ali Baba akár korunk hőse is lehetne

     A világot nem a Disney-stúdióban tervezték

     A mese kell!

     Merüljünk el merészen a bagdadi piac forgatagában, a bászrai kikötő sűrűjében, verjünk sátrat a cet hátán, dörzsölgessük lámpácskánkat. Ismerkedjünk meg jókkal és rosszakkal, tolvajokkal és dzsinnekkel. Hiszen a kelet mesés. A kelet meséi pedig csodásak. Ha pedig végigjártuk a bagdadi utcákat, és nem csömörlöttünk meg a cukrozott fügétől, poroszkáljunk át Bukharába, és keressük fel Naszreddin Hodzsa barátomat is. Tanuljunk tőle. 

http://www.antikvarium.hu/ant/start.php?fsurl=http%3A%2F%2Fwww.antikvarium.hu%2Fant%2Fbook.php%3FID%3D81629

http://www.regikonyvek.hu/book.php?id=62032

Helyzetjelentés

Borsó : volt, kinyűve, felásva

Bab : egy része kifejtve, fagyasztva. A töme még virágzik és term folyamatosan. Lesz dögivel.

Patiszon: virágzik, alakul. Kísérleti program.

Krumpli: A levelét rágják a krumplibogárlárvák, az alját a vörös csurdécsigák. Biokert rulez!

Paradicsom: sok-sok zöld, lassan elkezd érni. Na, akkor beindul a kecsapgyár. Kár, hogy nem szeretem.

Uborka: alakul. Fut, mint az ördög, nem győzőm hónaljazni.

Vöröskáposzta: lelegelték a szomszéd tyúkjai

Sárgarépa : dettó

Sárgabarack: üvegben

Attila Szabó hozzászólt a következőhöz: Delina.hu

ha már az engedélyem nélkül, felhasználták a fotómat, legalább a blogom címét vágták volna le, mert nem szívesen adom a nevem egy ilyen borzalmas recepthez.

Cézár saláta

delina.hu

Hozzávalók: 50 dkg csirkemell filé, fél fej saláta, 50 dkg uborka, 50 dkg paradicsom, 1 dl tejszín, 2 dl ezer sziget salátaöntet 2 dl

 

 

Aranyos dolog ez.

Tomabátyó megjelenteti a saját blogján a saját receptjét, szépen dokumentálva.

Aztán jönnek delináék, közölnek egy másodlagos frissességű kommersz verziót az illető ételről, és fölébiggyesztik Toma összetéveszthetetlen ződsráfos tányérját.

Legalább azt írták volna oda, hogy a kép csak illusztráció. Vagy egy link, hogy honnan is vették.

Fittyfenét.

Az, hogy keresztül-kasul netszerte ugyan az a 32 kurrens cikk jelenik meg, többnyire forrásmegjelölés nélkül, már az is ciki.

Ez azonban pofátlanság.

Szerintm 

Halász F. Jutocsa fontos döntés előtt állt.

Ez már abból is látszott, hogy az előtte lévő monitoron új word dokumentum fehérlett, az asztalon lévő mappa lapja viszont tele volt mindenféle frickával. Stilizált marhaütő tagló, agyonárnyékolt tulipán, fülbevalós kertitörpe, meg egy csomó alig felismerhető torzó tette szürkévé az eredetileg mályvaszínű írólapot. / ki a fenének jut eszébe ilyet gyártani? / És szignók. Százával. Kereken, elnyújva, hogy csak a H legyen hangsúlyos, szálkásan, délcegen és hetykén...

Halász - gondolta- írhatom akárhogyan, akkor is csak Halász. Esetleg Halász F. Halászból pedig van vagy ezer.

Most, hogy alkalmi külsősből / olvasó-levelező / hirtelen külsős tudósítóvá avanzsált egyedivé KELL válnia. Hiszen Halász van vagy ezer.

Nyitott még egy sört. Semmi.

Mit tenne most a nagyapám? - kérdezte magától. Semmit, jött rá hirtelen, az öreget ismerte mindenki, kocsmája volt a templommal szemben.

Firkál, gyűr, szemétkosár.

Firkál, gyűr, szemétkosár.

- Énhülye! rikkant rövidet, diadalmasat, és a lap aljára enterezi a kurzort.

Tab-tab-tab-tab

                                                                                  H. Fischer Jutocsa

Mommo^HD - Citroen 2CV & Ferrari 355

forrás : http://dia.jadox.pim.hu/jetspeed/displayXhtml?offset=1&origOffset=-1&docId=560&secId=49364&limit=10&pageSet=1

Hát, a jó öreg Dennis mégis csak bekerült a Fémcsarnokba, bár maga sem hitt benne.

Mélyről indult, magasba jutott.

Tagja volt a ditroiti Rossz Fiúknak / két bajnoki gyűrű, meg egy elvesztett döntő /

Aztán 2 év san-antonioi vakvágány után / nem illett Popovics mester vasárnapi iskolásai közé / a Bulls-ba igazolt és a visszatérő Jordannel meg a jó öreg Pippennel triumvirátust alkotva zsinórban háromszor lett BAJNOK.

Közben semmiféle kísértést nem utasított el, kivéve a drogot, fűrészelte Madonnát és saját bevallása szerint több tucat hivatásost, pózolt pucéran a PETA-nak, lejátszotta a vászonról a Zs-kat Ustinovát / van Damme /, feleségül vette saját magát valamint elpusztította egy közepes ír lepárlóüzem több évi késztermékét.

A pályán viszont nem ismert se istent, se embert. Fölszántotta a parkettet és szakmává tette a lepattanózást. Hihetetlen agresszivitással és tempóérzékkel tette magáévá az eltévedt labdákat. Nem mellékesen hatékonyan egy-egyezett, ha kellett gólpasszt adott, végső esetben még kosarat is dobott.

És fizetett, mint a katonatiszt. Gyakorlatilag mindenért megbüntették. Pályán elkövetett ámokfutásért, kameramen felrúgásért, de még egy első soros néző szemüvegének tönkretételéért is. / Nincs naprakész statisztikám, talán Artest mestert rúgták oldalba ennyire péntárcavonalon /

És most halhatatlanná vált Dennis Rodman, a Féreg.

Méltán.

/ videót lehet találni a tecsőn dögivel /

Nincs mese, itt a tavasz.

Megjött az utcabeli gólya, amelyik dühítő rendszerességgel szokta lefosni a szélvédőmet.

Nem egy versenyző típus, hiába drukkolok neki sosincs az első tízben. Vagy megtalálta a legtávolabbi telelőhelyet Wintergólyalandon, vagy ráér.

Sebaj, a lényeg hogy előkeveredett, megint tele lesz az utca gallyacskákkal, békamúmiával, miegymással.

Hát ennyit a gólyákról...